A közoktatás elsődleges, mérhető és számonkérhető feladata a széleskörű és alkalmazható alaptudás és képességek átadása
...éppen ezért fontos figyelemmel lenni arra, hogy az iskolahálózat kialakításakor ne kerüljenek túlsúlyba az intézmények ráépült funkciói.
Húsz év alatt negyedével csökkent az általános iskolai létszám, míg a középiskolai tanulók száma szinten maradt. Ezt a demográfiai viszonyok csak részben indokolják. Nagyobb súllyal esik a latba, hogy ma már a cohors háromnegyede középiskolás, fele érettségizik, illetve, hogy egyre több intézmény vált - a korábbi 4 helyett - 6-8 osztályos középszintű képzésre. Ami a középiskolákat illeti, körükben szorul vissza a szakiskola, és tör előre a gimnázium. A végzettek túlnyomó többségének pedig immár reális esélye van arra, hogy bekerüljön a felsőoktatásba.
Az általános iskolák a kilencvenes évek közepe óta küszködnek a létszámcsökkenésből eredő gondokkal. Miután a létszámcsökkenést nem követte kapacitáscsökkenés, elsősorban a kis iskolákban ugrott meg a fajlagos kiadás. Az iskoláknak ma ötödét adó - igaz, folyamatosan csökkenő számú - 100 tanulónál is kevesebbet befogadó intézményekben az átlagos osztálylétszám és az egy oktatóra jutó tanulószám is fele az átlagosnak, a fajlagos költség tehát kétszeres.
E helyzet megoldását egészen biztosan nem az általános iskolák átlagos méretének növelése hozza meg. Az optimális költségszintet ugyanis kétségtelenül azok az iskolák érik el, amelyek nagyjából 700 diák oktatására rendezkednek be. Az alapproblémát a rendelkezésre álló kapacitás kihasználatlansága jelenti, illetve egészen pontosan az, hogy ha a kis iskolák jobb kihasználtsága érdekében csökkentjük azok kapacitását, akkor az ott folyó munka minőségét veszélyeztetjük. Vagyis a leépítés helyett a kistérségi közös feladatellátás feltételeit kell megteremtenünk.